Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 51 találat lapozás: 1-30 | 31-51
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szendrey Júlia

1996. november 14.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Szervezete Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékére alapítványt hozott létre. Az egyesületnek több éves kapcsolata van a koltói Petőfi-emlékmúzeummal. Az alapítvány révén szeretnék elérni, hogy 1997 szeptemberében Koltón szobrot állítanának a fiatal párnak, házasságkötésük 150. évfordulóján. Felhívással fordulnak mindenkihez, hogy adakozzon a szobor felállításának költségeire. /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 14./

1997. január 10.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Szervezete Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékére alapítványt hozott létre. Az egyesületnek több éves kapcsolata van a koltói Petőfi-emlékmúzeummal. A magyarországi egyesület képviselői minden évben ott voltak a hagyományos Petőfi-rendezvényeken. Az alapítvány révén szeretnék elérni, hogy 1997 szeptemberében Koltón szobrot állítanának a fiatal párnak, házasságkötésük 150. évfordulóján. Felhívással fordulnak mindenkihez, hogy adakozzon a szobor felállításának költségeire A romániai adakozók a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Klub címére küldhetik adományukat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10., Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), 1995. nov. 14./

1997. szeptember 7.

Szept. 6-án és 7-én kétnapos rendezvénysorozattal kezdődtek el a Kárpát-medencei Petőfi Napok, amelynek során a nagy költőre és a szabadságharcban vállalt szerepére emlékezik a magyar közösség idén és az elkövetkező két évben. A mostani kétnapos Petőfi-zarándoklat szeptember 6-án Szatmáron a római katolikus püspökség kápolnájában kezdődött, ahol Muzsnay Árpád szervező és Reizer Pál püspök rövid beszéde után a részvevők megtekintették az itt elhelyezett oltárt, mely előtt kötött házasságot 150 évvel ezelőtt Petőfi Sándor Szendrey Júliával. Ezután a részvevők Erdődre utaztak, ahol lerótták kegyeletüket a Petőfi-szobor előtt. A jelenlevőket köszöntötte a helység polgármestere, majd ünnepi beszédet mondott Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Dávid Gyula, az EMKE elnöke és Dupka György a Kárpátaljai Magyar Értelmiségiek Szövetségének elnöke. Ezt követően a helyi és szatmárhegyi iskolások mutattak be ünnepi műsort. A részvevők ezután nagybányai ünnepségre látogattak el, melynek keretében, Benedek Zoltán köszöntő szavai után megkoszorúzták Petőfi helyi emlékművét, majd Varga Attila képviselő, a Szatmár megyei RMDSZ elnöke és Szabó Károly illetve a város polgármesteri hivatalának képviselője mondott beszédet. A zarándoklat másnap Koltón folytatódott, ahol a Hegedüs Lóránd dunántúli református püspök által tartott istentiszteletet után a gyülekezet átvonult a Teleki kastély kertjébe, ahol nagyszabású ünnepi műsorra került sor. Az összegyűlteket köszöntötte Kötő József, Böndi Gyöngyike Máramaros megyei képviselő, a Teleki család egyik tagja és Dobos László a Magyarok Világszövetségének küldötte. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 9., 1109. sz./ Koltón már 60 éve hagyomány szept. 8-ára emlékezni. Sokan eljöttek az ünnepségre, beszédet mondott többek között Lőrincz Gyula szenátor, a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke is, olvasható S. Muzsnay Magda tudósításában. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

1998. szeptember 5.

Nagykárolyban szept. 5-én nyitották meg a Petőfi Sándor-Szendrey Júlia kiállítást. /Nagykároly és Vidéke (Nagykároly), szept. 30. - hetilap, kiadja az RMDSZ, főszerkesztő: Silimon-Várday Zoltán. - V. évf. 39. sz./

1998. szeptember 6.

Szept. 6-án Koltón ünnepélyesen felavatták Petőfi Sándor és Szendrey Júlia tiszteletére emelt szobrot, Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész alkotását, amely Petőfi Sándor és Szendrey Júlia koltói mézesheteit idézi, a padon ülő házaspárt ábrázolja. Ferencz Tiborné szolnoki nyugdíjas vetette fel a gondolatot, országos gyűjtést kezdeményezett a költségek fedezésére. A szobrot Ferencz Tiborné és Pogány Gábor Benő adta át a koltói református közösségnek. Az ünnepségen jelen voltak egyházi személyek, a Máltai Szeretetszolgálat képviselői, a helybeli és környékbeli RMDSZ-szervezetek, az EMKE és a Magyarok Világszövetségének küldöttei is. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

1999. május 28.

Nagykároly központi parkjában június 13-án avatják Kaffka Margit írónő bronzból öntött mellszobrát, Deák Árpád fiatal szobrász alkotását. Ugyancsak ő készítette a téren álló Károli Gáspár-szobrot is. A parkban áll Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1846. szeptember 8-i nagykárolyi találkozásának emlékére állított Petőfi szobor. A Kaffka Margit Művelődési Társaság tervbe vette, hogy a piarista gimnáziumba járt Ady Endrének is szobrot állítanak, akár csak a kisdiákként vele egy szobában lakó Pop Aurel festőművésznek. Ezek, s a volt vármegyeháza épületében egykor főjegyzőként dolgozó Kölcsey Ferenc szobra irodalmi-művészeti parkká avatják Nagykároly szívét. /Irodalmi-művészeti park épül Károlyban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

1999. július 20.

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját köszöntő rendezvények egyik kiemelkedő eseményének helyszíne volt júl. 18-án Nagypeleske: a falu központjában népes közönség jelenlétében leplezték le a Kovács Albert által tervezett és kivitelezett impozáns méretű Petőfi Sándor Emlékoszlopot. A mostani megemlékező ünnepséghez alkalmat az kínált, hogy 1847. július 13-án, nem sokkal Szendrey Júliával való eljegyzése előtt, Petőfi Sándor - útban Szatmár, majd Erdőd felé - Nagypeleskén is átutazott, s Amott az a hegy címmel verset írt útjáról. Az útvonal megválasztásában befolyásolhatta a költőt, hogy megpillantsa azt a falut, ahol Gvadányi József a falusi nótárius alakját megálmodta, s amely mintául szolgált Gál József későbbi népszínművéhez, A peleskei nótáriushoz. /Emlékoszlop-avatás Nagypeleskén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

1999. szeptember 4.

Befejeződött az a másfél évig tartó rendezvénysorozat, amelyet Petőfi születésének 175. évfordulójakor kezdett el a kárpát-medencei magyarság és a költő halálának 150. évfordulójáig tartott. Szept. 4-én Erdődön emlékeztek Petőfire, azon a helyen, ahol feleségül vette Szendrey Júliát. Ezentúl minden év szeptemberének első szombatján a Koltói Õsz rendezvényeihez felzárkózik az erdődi Petőfi-nap is. Az idei rendezvényre sokan eljöttek. Dávid Gyula arról beszélt, hogy a Petőfi-ünnepségsorozat Erdődön vette kezdetét, másfél év alatt szobrokat és emléktáblákat avattak fel, és ugyanitt ér véget, úgy, hogy Petőfi továbbra is társunk marad. Nagykárolyban a Petőfi-szobor előtt folytatódott a megemlékezés. Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere köszöntötte a megjelenteket. /Elek György: Petőfi-nap Erdődön és Nagykárolyban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 6./

1999. szeptember 6.

Minden eddiginél nagyobb számú érdeklődő vett részt az idei Koltói Õsz néven ismert Petőfi-ünnepségen. A helyi református templomban Komlós Attila, az Anyanyelvi Konferencia ügyvezető elnöke hirdetett igét. Téglás Lajos polgármester köszöntője után ünnepi beszédet mondott Beregszászi Olga /Budapest/, dr. gróf Teleki János, gróf Teleki Sándor dédunokája, a Magyarok Világszövetsége képviseletében Döbrentei Kornél költő, Lányi Zsolt, a Független Kisgazda Párt alelnöke, Böndi Gyöngyike, Máramaros megye RMDSZ-es parlamenti képviselője. Az ünnepi műsorban fellépett a sárospataki "8-kor" együttes, amely részleteket adott elő a Kormorán együttes és Páskándi Géza A költő visszatér című rockoperájából, a koltói műkedvelők, a koltói Szendrey Júlia Népdalkör és a Szilágysági gyermek vagyok című népdaléneklési verseny koltói díjazottjai. A Kölcsey Ferenc Kollégium /Szatmárnémeti/ Rekettye együttese néptáncokat és népdalokat adott elő. /Szatmárnémeti és szatmárhegyi diákok Koltón. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 7./

2000. augusztus 31.

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének 150. évfordulója óta minden esztendőben a szeptember eleji koltói hagyományos ünnepséget megelőző nap Erdőd és Nagykároly is megemlékezik a szerelmes költőről. Idén e két helység szeptember 2-án a Kárpát-medence Petőfi-emlékhelyeinek küldötteit látja vendégül. Kecskemét, Kiskőrös, Kolozsvár, Losonc, Munkács, Nagypeleske, Nagyszalonta, Pápa, Rozsnyó és Szatmárnémeti jelezte jelenlétét, valamint fellépését az ünnepi műsorban. A Szatmár megyei Petőfi-ünnepségek meghívottjai Kolozsvárról Dávid Gyula irodalomtörténész, Budapestről pedig Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő, Kerényi Ferenc Petőfi-kutató, valamint Bán Éva és Budai Katalin, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma munkatársai. /Muzsnay Árpád: A Petőfi-emlékhelyek küldöttei találkoznak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 31./

2001. augusztus 8.

Dáné Tibor több könyvvel jelentkezett /A Vadvirágszelídítő (1958), az Athá-Rá, a fáráó írnoka (1958), a Háromemeletes túlvilág (1964), a Kortársaim a gyermekek (1965), a Hüvelyk Matyi családfája (1967), A Tau Ceti hívójele (1968), az Akinek nincs árnyéka (1970), a Kultúrkuriózumok kalendáriuma (1973), a Négy tenger hajósa (Bp. 1973 és 1975, Bukarest 1981), A varázsvessző lovagja (Buk. 1978, Bp. 1981), A Kajántető kincse (1989) /majd több mint egy évtizedes hallgatás után tér vissza új kötetével: Elhull a virág (Az igazság Szendrey Júliáról). Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2001. Dáné Tibor könyvében megrajzolta a valódi Szendrey Júliát ábrázoló szomorú portrét. /Szabó Csaba: Elhull a virág Az eliramlott élet sínei. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

2001. szeptember 11.

Szept. 7-8-án tartották meg Nagykárolyban az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület /EMKE/, az erdődi RMDSZ, a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság és a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ közös rendezvényeként a Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek második találkozóját. Dávid Gyula irodalomtörténész, az EMKE tiszteletbeli elnöke mondott beszédet a nagykárolyi Petőfi-szobor előtt. Dr. Németi János történész után Ratzky Rita irodalomtörténész, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója beszélt, kijelentve: "Nagykárolyt nem tudom másként látni, mint Petőfi szemével, Szendrey Júlia, Kölcsey és Teleki Sándor szemével." Az ünnepi beszédeket műsor követte melynek keretében Marosvásárhelyről, Felvidékről, Kolozsvárról, Fehéregyházáról, Marosvásárhelyről, Erdődről, Tokajból érkezett fiatalok Petőfi-verseket szavaltak, a nagykárolyi Kalazanci Szent József római katolikus templom énekkara pedig Petőfi-dalokat adott elő. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a rendezvény legfőbb szervezője nyilatkozta, hogy elmentek Szendrey Júlia szülőfalujába, Erdődre, ahol a nagykárolyihoz hasonló megemlékezés volt. /(Kinál György: Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek II. találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

2003. szeptember 8.

Szept. 7-én Koltón zárult a Petőfi-emlékrendezvények sorozata. A Petőfi házaspár Koltón töltött napjai, a "koltói ősz" emlékére szerveztek 14. alkalommal emlékünnepséget. Hét helyszínen ünnepelték a hét végén Petőfi Sándort. A Petőfi-emlékhelyek ifjú küldötteinek találkozója szept. 5-én kezdődött, amikor a fiatalok Szamoskóródot látogatták meg, ahol július elején emléktáblát avattak Petőfi Sándor tiszteletére. Innen Szamoskrassóra zarándokoltak, ahol a Bem-emlékszobát és a néprajzi múzeumot járhatták körbe. Este Dávid Gyula irodalomtörténész, a Petőfi Erdélyben című kötet társszerzője és Benkő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum főkutatója irányításával kerekasztal-beszélgetésre került sor a Petőfi-emlékhelyekről, -kutatásokról és -kultuszról. Szept. 6-án Erdődön volt emlékezés, délután Nagykárolyban, a Petőfi-szobor előtt a helybeli Ifjúsági Keresztyén Egyesület és a Camerata Cantorum kórusainak szereplése mellett a Petőfi-találkozó fiatal küldöttei mutattak be irodalmi műsort. Másnap Misztótfalu és Nagybánya érintésével a Petőfi-házaspár mézesheteinek helyszínére, Koltóra érkeztek a különböző kárpát-medencei Petőfi-emlékhelyekről összesereglett fiatalok. A Koltói ősz nevű rendezvényt először 1938-ban szervezték meg Erdély és Partium határán, majd az 1980-as évek elején betiltották az ünneplést, 1990-től azután újra megrendezték. Hagyománnyá vált, hogy az öt éve Koltón felavatott Szeptember végén című szobrot - amely Petőfit Szendrey Júliával ábrázolja - megkoszorúzzák Erdély és Magyarország Petőfi-emlékhelyeinek küldöttei. Kulturális műsor zárta a rendezvényt: Madarász Katalin népdalénekes, Dévai Nagy Kamilla és a Krónikásének zeneiskola növendékei, valamint a sárospataki színház művészei léptek színpadra. /Soó Éva: Koltói ősz szeptember elején. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

2003. november 24.

Érdekes dokumentumra bukkant nemrég Szatmárnémeti múltjával kapcsolatban Balogh Géza történelemtanár, a Kölcsey Főgimnázium aligazgatója, a város históriájának jeles kutatója. Az iskola egyik kincse a tanári szoba falán lévő számos festmény. Isteni csodának köszönhető, hogy e képek túlélték a kommunizmust, miként a katolikus püspökség elfalazott kápolnája, ahol olyan nemzeti és irodalomtörténeti emléket sikerült megőrizni, mint az erdődi vár kápolnájából származó oltár, mely előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia esküdött egymásnak örök hűséget. A tanári szobával az történt, hogy azokban a nehéz időkben tisztességes magyar pedagógusok "eldugták". Szertárt csináltak belőle, s a képek elé szekrénysorokat raktak. Balogh Géza kutatni kezdte, hogy mikor készültek a festmények. A Láncos templom egyházközség levéltárában rálelt Széles András kéziratára, amely a Szatmári tisztelt traktus címet viselte. Széles András a református gimnázium tanára s egyúttal a Láncos templom segédlelkésze volt az 1700-as évek végén. A kézirat összesen 103 községre, lényegében az egész (akkori) szatmári egyházmegyére tartalmaz igen fontos információkat a reformációt követő időkből. Néhány jelentősebb egyházközségnek, mint Szatmár, Németi, Csenger, Fehérgyarmat vagy Matolcs a reformációt megelőző történelmét is bemutatja. Egyik fő érdeme, hogy levéltári adatokra utalva külön összeállította a papok és a tanítók, illetve tanárok névsorát 1810-ig, egyes esetekben pedig 1830-ig. Külön említi a templomok és parókiák építésének évét és más adatait, felsorolva az adományokat, a kegytárgyakat, valóságos leltárát adva az egész eklézsiának. Adatokat sorolt fel községenként az elhaltakról. Az elnéptelenedett, majd végleg eltűnt falvakról, például Uráról és Zajtáról is vannak benne adatok. A labancok 300 éve égették fel Németi városát. Széles András pontos leírását adja ennek. Ezt az értékes kéziratot megjelentetik. /Sike Lajos: A szatmári kutató károsnak tartja a kuruckodást és labanckodást. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2005. július 1.

Az Eukarisztia Éve jegyében egy vándorkiállítás járja ezekben a hetekben a szatmári római katolikus egyházmegyét. Ezt a szentmise-áldozathoz kapcsolódó régi tárgyakat, köztük kelyheket, tálcákat, gyertyatartókat és más művészien kivitelezett templomi eszközöket tartalmazó kis gyűjteményt. Ilyen értékeket legalább ötven-hatvan esztendeje nem mutattak be a nagy nyilvánosságnak Szatmárnémetiben. Schönberger Jenő püspök jelezte, hogy az egyházmegye művészi értékeit külön múzeumban fogják összegyűjteni. A diktatúra idején nem tudtak mindent elrabolni és megsemmisíteni. Így menekült meg Szatmárnémetiben, a Hildegárda-templom tornyába falazva a ferencesek szatmári könyvtára, felbecsülhetetlen értékű példányaival, a nagykárolyi plébánia könyvtára, sok-sok kegytárgy, festmény, egyházi címer és zászló. Ugyanúgy a püspöki palota befalazott kápolnája, legnagyobb ékességével, az erdődi várból jóval korábban áttelepített oltárral, amely előtt Petőfi Sándor esküdött hűséget Szendrey Júliának. Elkezdődött a művészeti értékek felmérése és nyilvántartásba vétele. Mindent elölről kellett kezdeni, mert a Securitate emberei még a nyilvántartási lapokat is elvitték vagy megsemmisítették. Három ismert szakember foglalkozik a számbavétellel és az előkerült műtárgyak legszükségesebb konzerválásával: Muhi Sándor grafikusművész, Puskás Éva restaurátor és Sulyok László konzervátor. /Sike Lajos: Egyházmegyei múzeum lesz Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

2006. június 20.

Fazekas Lóránd könyvtári búvárkodása során 2003-ban a szatmári Heti Szemle egyik 1902. májusi számában felhívást olvasott, mely az erdődi várhoz szervezendő kirándulást ajánlott, a várkastélybeli Petőfi-torony és a költő ott lévő szobrának megtekintésére. Erre érdeklődni kezdett, hogy mi lett a sorsa az eltelt száz év alatt ennek a szobornak? 2004 őszén hírt kapott tőle: megvan a szobor, igaz, siralmas állapotban, és akik őrzik, szívesen odaadják annak, aki gondoskodik róla. Fazekas Lóránd a szatmárnémeti Identitás Alapítványtól kért segítséget. Az elnök, Varga Attila parlamenti képviselő támogatásával a szobrot négy darabban, több helyen sérülten és hiányosan Szatmárnémetire hozták. Egy mellszoborról van szó, mely a Petőfi-toronyban – ahol Petőfi és Szendrey Júlia örök hűséget esküdött egymásnak – volt elhelyezve. Nem tudják, ki volt a szobor alkotója, mikor helyezték el a várba. A várat 1920-ig lakták. /Fazekas Lóránd: Hányatott sorsú Petőfi-szobor. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

2006. szeptember 4.

Koltón a Petőfi-emlékünnepség a falunapokkal kapcsolódott össze, a kettős rendezvényre Magyarországról, illetve a szomszédos településekről és Szatmárnémetiből is érkeztek vendégek. A zsúfolásig telt református templomban szeptember 3-án Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök hirdetett igét. Az istentisztelet után a Teleki-kastély kertjében a résztvevők megkoszorúzták a magyarországi Pogány Benő szobrász alkotását, a Petőfi-Szendrey-emlékművet. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobra előtt Kárpát-medencei politikai és civil szervezetek rótták le kegyeletüket, majd fellépett a kaplonyi kórus. Hatodik alkalommal szervezte meg a nagybányai Teleki Blanka nyugdíjasklub a Petőfi Sándor Szépkorúak Vers- és Prózamondó Találkozóját. A kétnapos rendezvénnyel idén Teleki Blanka születése kétszázadik évfordulójának állítottak emléket. Az Erdélyből, Partiumból és Magyarországról érkezett szavalók egy-egy Petőfi-költeményt, valamint egy szabadon választott verset adtak elő. Az első díjat a székelyudvarhelyi Gajewszky Klára nyerte el, és ő bizonyult a közönség kedvencének is. /Berszán Blanka: Őszi irodalmi zarándoklat. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

2007. március 12.

Négy nappal az évforduló előtt a maroknyi szászvárosi magyarság a református templom gyülekezeti termében ünnepelte meg március tizenötödikét. Az ünnepségre az istentisztelet, illetve a szentmise után került sor, amikor a római katolikusok is átjöttek a közös megemlékezésre és ünnepi előadásra. Mivel az előző évekbeli megemlékezéseken Kún Kocsárd, a szabadságharc legjelentősebb Hunyad vármegyei résztvevője, a magyar oktatás későbbi mecénása, a közelben lévő Piski híres csatája vagy Petőfi Sándor került az előadás központjába, idén a forradalom hős asszonyairól szólt a megemlékezés. Szendrei Júlia, Laborfalvi Róza, Ercsei Júlia, Lővei Klára, Seidel Teréz és sokan mások jelentős szerepet vállaltak, sokan komoly áldozatot hozva a magyar szabadság oltárán, ismertette a fáradhatatlan Fülöp Júlia főszervező, a szászvárosi magyarság lelke. /Chirmiciu András: Március 15-i megemlékezés Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./

2007. szeptember 10.

Koszorúzással egybekötött ünnepi műsorral emlékeztek szeptember 8-án Erdődön Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 160 éve történt házasságkötésére. Az erdődi Petőfi Kör, a helyi önkormányzat és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében létrejött ünnepségen elhangzott, a városban szobrot is készülnek állítani a szabadságharc költőjének. /Babos Krisztina: /Ünnepség Petőfi menyegzője emlékére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

2008. május 23.

Gróf Károlyi Sándornak, a Rákóczi-szabadságharc egyik legmarkánsabb személyiségének állítottak szobrot május 22-én Szatmár megyében, Erdődön, az erdődi vár bástyájának tövében. A helyi önkormányzat által felállított alkotás Radu Ciobanu szatmárnémeti szobrász munkája. A várat Károlyi Sándor építtette újjá az 1700-as években, a kastélyhoz fűződő egyik legnevezetesebb esemény: 1847-ben ennek kápolnájában esküdött egymásnak örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. „Károlyi Sándor a szabadságharc egyik legellentmondásosabb személyisége volt, viszont a mából visszatekintve sokkal inkább a reálpolitikust kellene benne látnunk, semmint az árulót. Ő a békéért harcolt” – méltatta a hajdani grófot a szoboravatón Ovidiu Duma, Erdőd polgármestere. /Babos Krisztina: Szobor Károlyinak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./ Szakács Imre alpolgármester, az RMDSZ polgármesterjelöltje szerint jobb lett volna, ha a Petőfi és Szendrey Júlia-emlékmű tervezett szeptemberi szoboravatója után leplezik le Erdődön Károlyi gróf szobrát, de a békesség miatt ők is eljöttek, és elhelyezték a szervezet koszorúját. /Sike Lajos: Román himnusz Károlyinak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

2009. március 9.

A Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Petőfi halálának 160. évében emlékdíjat alapított és adományozott azoknak a Kárpát-medencei közösségeknek, melyek az utóbbi évtizedekben a legtöbbet tettek a költő kultuszának éltetése érdekében. A Gubcsi Lajos költő vezette Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma ez alkalommal hét díjat osztott. A díjjal követték azokat a magyarországi, felvidéki és erdélyi emlékhelyeket, melyek Petőfi életútjában meghatározó szerepet töltöttek be. Erdélyből Fehéregyháza, a költő ottani emlékét gondozó Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, valamint a költő partiumi kultuszáért – Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékének éltetéséért sokat tett – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Partiumi Alelnöksége révén Szatmár megye magyarsága részesült a kitüntetésben.A szatmáriaknak ítélt díjat március 15-én Muzsnay Árpád EMKE-alelnöknek adják át. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület az adományozók óhajának megfelelően biztosítja, hogy a Petőfi porcelánszobor /Tamás Ákos alkotása/ állandó kiállítási helye Erdődön a vár még álló bástyája egykori kápolnájában tervezett Petőfi-emlékmúzeum lesz. Annak létrehozásáig és megnyitásáig az erdődi Petőfi-Szendrey szobor mögötti református templomban helyezik el. /Díj megyénk magyarságának. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 9./

2009. március 16.

Az ótordai református templomban istentisztelettel kezdődött a március 15-i ünnepség. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke után Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul beszélt. A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjainak ünnepi műsora után a jelenlevők átvonultak az ótordai református papilak udvarára, ahol Pap Géza püspök és Nagy Albert ótordai lelkipásztor leleplezte Suba László tordai szobrászművész Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló alkotását. Tordán az unitárius gyülekezet is ünnepi istentiszteletet tartott. Igét hirdetett az újonnan megválasztott erdélyi unitárius püspök, Bálint Benczédi Ferenc. /Petőfi-szobrot avattak Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

2009. március 16.

Március 15-én Erdődön Petőfi Sándor – Szendrey Júlia szobrot avattak a református templom előtti parkban. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotásának avatásán jelen volt többek között Sógor Csaba EP-képviselő, Barabás János, kolozsvári magyar konzul és Dávid Gyula irodalomtörténész Petőfi-kutató. A szobor megvalósításának a kezdeményezője Szakács Imre helyi alpolgármester, az Erdődi Petőfi Kör elnöke volt. Dávid Gyula felidézte, hogy az 1990-es évek elején megrongálták a Petőfi-obeliszket, viszont ez is hozzájárult ahhoz, hogy annál inkább megrendezték évről évre ezt a rendezvényt. Az erdődi Petőfi-kultuszhoz hozzátartoznak Dávid szerint azok is, akik a felrobbantott obeliszket a kilencvenes évek elején helyreállították. /Fodor István: Petőfi és Júlia visszatalált Erdődre. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

2009. július 25.

Eddig ismeretlen Petőfi-emlék megtalálásával köszönti az Erdődi Petőfi Kör a Petőfi Sándor halála 160. évfordulója alkalmából Marosvásárhelyen és Fehéregyházán 2009. augusztus 1-2-án megrendezendő Petőfi Emlékhelyek XXV. nemzetközi találkozóját. Az elmúlt hetekben a helység egyik csűrjében elfeledett emléktáblát találtak a következő felirattal: „E helyen állott azon kápolna, melyben Petőfi Sándor 1847. szeptember 8. Szendrey Júliával megesküdött. ” Szakács Imre erdődi alpolgármester szerint a masszív kőtábla oldalán látható nyomok arról tanúskodnak, hogy elkészültét követően falba helyezték azt. Az erdődi várkápolnát, melyben Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságot kötött, a XX. század elején kiürítették. Az ottani oltárt Boromisza Tibor püspök az 1908-ra felújíttatott püspöki kápolnában helyeztette el, ahol napjainkban is látható. A tábla alsó sarkában a készítőre vonatkozóan a következő olvasható: „Köipar. részv. Trs. N. Bánya“. Balogh Béla nagybányai levéltáros tájékoztatása szerint 1907-től szerepel először az első világháború végéig Nagybányán működött Nagybányai Kőipari Részvénytársaság. Így a tábla elkészülte minden valószínűség szerint 1907-1908-ra tehető. Helytörténészek feladata lesz a tábla helyének, elhelyezése s eltüntetése pontos időpontjának tisztázása, továbbá annak kiderítése, hogy Izsó Miklósnak a Németi Református Egyházközségben ma őrzött (s ugyancsak egy erdődi csűr tisztításakor előkerült!) Petőfi-szobormásolatát mikor tüntették azt el az első világháború utáni impériumváltást követően. /Muzsnay Árpád: Petőfi-relikvia került elő Erdődön. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 25./

2009. szeptember 16.

Erdőd monográfiájának a megírására több éve kérte fel a település szülötte, Schupler Tibor atya a helytörténeti munkák szakértőjeként is ismert dr. Bura Lászlót. A szerző két éve kezdte el az anyaggyűjtést. – Nagy kihívás Erdőd történetét megírni, hiszen egy olyan településről van szó, amelynek létezését nyolcszáz évre vissza lehet vezetni, mondta Bura László. A szerző az olvasmányosságra törekszik. Aki egy-egy adott témakörben el szeretne mélyülni, az a 7 oldalas könyvészet alapján teheti meg azt. Dr. Bura László elsősorban azt a folyamatot követte végig, hogyan alakult ki lakott terület a valamikori erdőség helyén, és az miként alakult át-fejlődött a történelem folyamán. Az 1820-1840-es években évente 110-140 magyar és sváb gyerek született, míg ma 40 alatt van ez a szám – annak ellenére, hogy a város lakossága megtöbbszöröződött. Erdőd több neves szülöttét felsorolta a kiadvány, Szendrey Júlia és Bakócz Tamás mellett Joseph Baber világhírű zeneszerzőt, Bartók Lajos költőt, drámaírót és Nagy Dezső gépészmérnököt, a Magyar Posta egyik egykori vezetőjét. /Fodor I. : Készülőben Erdőd monográfiája. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 16./

2010. május 22.

Suba László konfessziója
Mindig szerettem volna világot látni, de az élet úgy hozta, hogy végül is a szülőfalum, Makfalva és választott városom, Torda között töltöttem el az életemet. Most már kevésbé vágyom el, mert részben a televízió kielégítette kíváncsiságomat, és – tegyem hozzá –, úgy érzem, Erdély annyira a lelkemhez nőtt, hogy ki merem mondani: szerencsésnek érzem magam, hogy itt születtem és éltem le az életemet. (Bevezetés)
Nem kedvelem különösebben az idegen kifejezéseket, de a címbéli konfesszió a "hitvallás", a "művészi ez-meg-az" helyett most különösképpen alkalmas annak jellemzésére, ami a szobrászművész és művészpedagógus könyvében "képzőművészeti beszéd" minősítéssel szerepel. A megengedés itt helyénvaló, Suba László ugyanis "egyszólamú" ember: ugyanazt mondja, ha más- más szövegkörnyezetben vagy művészeti térben tenné is. Nagy Miklós Kund írja róla: "Suba a Kis-Küküllő menti község hűséges fia, állandó tárlata is van ott, senki sem csodálkozik, hogy munkáinak egy részén népművészeti hatásokat vélünk felfedezni. Ez a szobrokra és a kerámiákra egyaránt vonatkozik. De a népi rusztikus ihletettség mellett tematikailag a mediterrán mondavilág, bibliai kapcsolódások sem hagyják érintetlenül, ezt főleg keretes kerámiáin vehetjük észre, formai megoldásai, lényegre törő egyszerűségükben is sokat mondó alabástrom- és faplasztikái pedig a modern szobrászat iránti vonzalmát tanúsítják. Plakettjei, íróportréi irodalmi, történelmi elkötelezettségre vallanak."
Ebben majdnem minden benne van Suba Lászlóról. Vallomásos életbeszéde, művészmonológja is ezt nyomatékosítja, a gyermekkortól máig terjedő időintervallum vázlatos megírásával, a pálya főbb mozzanatainak fölvillantásával. Ne hallgassuk el, hogy 2005-ben a kolozsvári Kriza János Társaság kiadásában jelent meg Suba László gyűjtésének eredménye: Torda és környékének fazekassága, szerkesztői jártassága pedig ebben a friss kötetben is megmutatkozik: az első részben Makfalva és Torda áll a középpontban, mindig az "elbeszélő" életkapcsolatainak tükrében; a második, szerényen csak Függelék, cikkek, tanulmányok címmel ellátott részben Makfalváról, Kibédről vagy Tordáról, a Wesselényi Művelődési Egyletről vagy a tordai Petőfi Társaságról, számos jeles megnyilvánulásról, tárlatról esik szó – Balázs Imre, Keszeg Vilmos, Nagy Miklós Kund, Németh Júlia, Ráduly János és Suba László írásaiban. Maradt hely a reprezentatív képtárnak is a könyvben, harminckét repróval, amelyekhez hozzájön a fedél Dózsa című szobra (márványba vésett szövege szerint: In memoriam Georgius Dosa, Siculus de Makfalva 1474-1514), a hátsó borítón pedig a Petőfit és Szendrey Júliát a kisfiukkal felmutató alkotás. * Suba László: Makfalvától Tordáig. Képzőművészeti beszéd a művelődési körökről. Hiperborea Kiadó, Torda 2010
(bölöni)
Népújság (Marosvásárhely)

2010. szeptember 17.

Román táblák magyar zsebből
Többéves jogi és politikai huzavona után Sepsiszentgyörgyön elhelyezték a Petőfi Sándorra és Mihai Eminescura emlékeztető utcanévtáblákat. A két új utca a város főútjának, az 1918. December 1. sugárút szakaszosítása révén jött létre.
Antal Árpád polgármester tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy helyére került Petőfi Sándor neve, és emléktáblát is kapott a költő, ezzel szinte egy időben otthonra talált a Mihai Eminescu utcatábla is.
A polgármester elmondta, a következőkben azt az elvet követik, hogy a magyar személyiségekről elnevezett utcák esetében első helyen a magyar felirat szerepel, utána következik a román és angol, míg a román személyiségekről elnevezett utcákban először az állam hivatalos nyelvén, utána pedig magyarul és angolul feliratoznak. „Úgy vélem, így helyes ez, a kiegyensúlyozott etnikai kapcsolatoknak megfelelően” – hangsúlyozta a polgármester.
Minden utcanévtábla alá egy emléktáblát is elhelyeznek, amelyen az illető képmása mellett méltatják a névadót, és egy-egy idézet is helyet kap. Petőfi Sándor emléktáblája a következő, Szendrey Júliának szóló idézetet tartalmazza: „Előbbeni levelemben írtam, hogy Csik-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék.”
Amint arról korábban beszámoltunk, az utcanévtáblákat magánadományból finanszírozzák: egy jótékonykodó 15 ezer eurót kimondottan a magyar utcanévtáblák és más irányítótáblák cseréjére szánt. Antal Árpád sajtótájékoztatóján bejelentette: az Eminescu utca, és más román személyiségekről elnevezett utcák tábláit saját forrásból, magánadományként készítteti el. A polgármester megnyugtatta az érdeklődőket, a két új nevet viselő utcában lakók számára az önkormányzat finanszírozza a kötelező okmánycserét.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. március 16.

Pártos ünneplés Erdély-szerte
Ünnepi hangulatban, de korántsem feszültségektől mentesen telt március 15-e Erdélyben. Több városban külön ünnepeltek a magyar szervezetek, Kézdivásárhelyen viszont egységesen hátat fordítottak a civilek a politikusoknak.
Marosvásárhely: párhuzamos megemlékezések
Több helyszínre is ünnepi rendezvényt szerveztek tegnap Marosvásárhelyen: emiatt kevesen jelentek meg a városi RMDSZ-tagszervezet és az MPP által szervezett megemlékezésen. Népesebb közönség csak a délutáni, megyei RMDSZ által rendezett ünnepségen volt. Az idei megemlékezést az tette különlegessé, hogy most először piros-fehér-zöld szalaggal díszített koszorúkat helyezhettek el az ünneplők a hadsereg tulajdonában lévő Görög-ház falára.
Itt emléktábla emlékeztet arra, hogy Petőfi Sándor innen indult a segesvári csatába. Andrássy Árpád, a 7-es Számú Általános Iskola igazgatója a tanulók és a pedagógusok nevében kérvényezte a hadügyminisztériumtól a koszorúzást, az illetékesek pedig, a magyar nemzeti ünnepre való tekintettel, jóváhagyták a megemlékezést.
Az RMDSZ szervezésében a székely vértanúk emlékművénél Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepi szónoklatok sorozatát, aki az összetartozás, a szülőföld iránti szeretet, a „feltöltekezés napjának” nevezte március idusának ünnepét. Traian Băsescu üzenetét Szabó Árpád, alelnök, míg Emil Boc miniszterelnök szavait Bárczi Győző alprefektus tolmácsolta.
A megemlékezésen részt vett Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet. A magyar nagykövet felesége Schmitt Pál üdvözletét hozta, illetve felolvasta Orbán Viktor üzenetét. Bajtai hangsúlyozta: most a magyar nemzet „demokratikus egyesítése folyik”, de ez a folyamat – emlékeztetett a szónok – ugyanakkor „harc is, amit békésen kell megvívni”.
Csegzi Sándor alpolgármester a magyarság korszerű gondolkodását emelte ki beszédében, az elöljáró úgy fogalmazott: a történelmi viszontagságokon a haladó világlátás segítette túl a magyar nemzeti közösséget. Az MPP, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a református és az unitárius egyház, valamint a Siculitas Egyesület a Petőfi-szobornál külön ünnepelt. A rendezvényen jelentős számban vettek részt a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelképeit és a Magyar Gárda egyenruháját viselő demonstrálók is, akik árpádsávos zászlókkal tüntettek.
Kézdivásárhely: hitelüket vesztették
A Kovászna megyei kisvárosban a Gábor Áron téren népes közönség gyűlt össze a nemzeti ünnep tiszteletére: becslések szerint 10 ezer ember volt kíváncsi a helyi iskolák, a környező falvak és a 15. székely határőr-gyalogezred hagyományőrző csoportjainak a bevonulására. A kulturális műsor végén azonban, amikor a politikai szónoklatok kezdődtek, harmadára csökkent a résztvevők száma: vélhetően a napokban kirobbant korrupciós botrány miatt fordítottak hátat a civilek a politikusoknak.
A helyi önkormányzatot Szarvadi József alpolgármester képviselte, aki beszédében az egységet, a közösen kiharcolt eredményeket nevezte az 1848-as forradalom legfontosabb hozadékának, a jelen legfontosabb örökségének. Bardócz Csaba református lelkész, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdivásárhelyi elnöke a márciusi ifjak szellemét idézve 12 pontban foglalta össze, hogy 2011. március 15-én mit kíván Kézdiszék.
Beszédében utalt Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester korrupciós ügyére is, amikor kifejtette: „kívánjuk, hogy vezetőink ne a pártért és saját érdekeikért, hanem az emberekért, értünk cselekedjenek”. Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor a magyar nemzet szabadságszeretetéről és az összefogás erejéről beszélt. Sepsiszentgyörgyön mintegy hatezer ember ünnepelt, a kézdivásárhelyinél érezhetően derűsebb, bizakodóbb hangulatban.
Jelentős számú közönség kísérte figyelemmel az egész napos programsorozatot. Beszédet mondott Tamás Sándor háromszéki tanácselnök, aki a nemzetek közötti összefogás fontosságára, a lengyel–magyar barátság felemelő példájára és Székelyföld forradalmi örökségére emlékeztetett. Sajátos szempontból emlékezett Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki kifejtette: „miközben emlékezünk a harcban jeleskedő ifjak tetteire, sokszor megfeledkezünk azokról a nőkről, akik kitartóan hazavárták férjüket a harcokból, akik odaadták az utolsó kanalakat is a házból, hogy legyen miből Gábor Áron ágyút öntsön.
Azokról a nőkről, akik eltemették szeretteiket, akik megözvegyülten a forradalom áldozataiként éltek keserves életet, nevelték árva gyermekeiket, és akik a jövő nemzedékek számára átmentették a szabadság nemes eszméjét”. Az elöljáró hozzátette: 1848-ban is fontos kérdés volt Erdély ügye, akkor is a nemzet politikai egysége lebegett mind a budapesti forradalmárok, mind a székelyföldi szabadságharcosok szeme előtt.
Most újra olyan időszakot élünk – fogalmazott az elöljáró – amikor, a 12 pontban megfogalmazott kérésnek megfelelően, egyfajta unió jön létre Erdély és Magyarország között. Most a kettős állampolgárság intézménye teremt hidat az emberek között.
Kolozsvár: kalács és tea
A Szamos-parti városban családias hangulatú ünnepség zajlott tegnap. A Biasini szálloda előtt László Attila alpolgármester szónokolt. „Sajnos nem mindig tudunk felhőtlenül ünnepelni. Mindig vannak, voltak és lesznek olyanok, akik szívesen zavarják meg mások közös örömét. Annak idején Petőfiék is szembesültek azzal, hogy forradalmi ünnepüket megzavarták, és nekünk kolozsváriaknak sem ismeretlen ez a jelenség.
De mi az ünneprontókat, zavargókat lenézzük és megvetjük. Ezen az ünnepen lehet megidézni és felidézni de beidézni, és felróni nem” – mondta a politikus, aki hangsúlyozta: senki sem szabhatja meg, hogyan ünnepeljen a magyar közösség. Kelemen Hunor kulturális miniszter üdvözlő levelét Molnos Lajos költő tolmácsolta. A tárcavezető levelében arra emlékeztette a kolozsváriakat: húsz éve szabad ünnep március 15-e, ám a történelmi évforduló üzenete elhalványulhat.
Az egykori forradalomnak új értelmet adott az 1989-es romániai rendszerváltás, Kelemen Hunor úgy véli, azóta az erdélyi magyarság a fennmaradásért folytatott küzdelemben él. A kolozsváriak a Deák Ferenc utcában levő Bem-emléktábla előtt is lerótták kegyeletüket tegnap: a résztvevőket egy szelet kaláccsal és meleg teával vendégelték meg a szervezők.
Szatmár: román–magyar béke
A román–magyar megbékélés jegyében zajlottak az ünnepségek Szatmár megyében. Erdődön szinte több román, mint magyar nemzeti szalagos koszorú került tegnap Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrának talapzatára. Huszonegy évvel az atrocitásokig fajuló etnikai zavargások után teljes egyetértésben ünnepelték a márciusi forradalmat a helyi románok és magyarok.
A koszorúzáson megjelentek az önkormányzat román tagjai, és a többségében román fiatalokból álló fúvószenekar Cacu Mircea karnagy vezényletével megzenésített Petőfi-verseket adott elő. A megyei tanács liberális alelnöke, Ştef Adrian is beszédet mondott, közösen koszorúzott a két magyarországi testvértelepülés, Szakoly és Napkor vezetőivel.
A megyeszékhelyen, Szatmárnémetiben Schönberger Jenő katolikus püspök és Kovács Sándor református esperes imájával kezdődött a megemlékezés. A helyi felszólalók mellett beszédet mondott Tilki Attila Fehérgyarmat polgármestere, a Fidesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke is. Az ünnepi hangulatot a Bartók Béla kórus fellépése, valamint a Harag György Társulat előadása biztosította.
Nagyenyed: diákoknak szólt
A civileké volt a főszerep Nagyenyeden: az ünnepi műsort a Bethlen Gábor Kollégium diákjai nyitották meg. A forradalom előtt tisztelgők meghallgatták a középiskolások számára kiírt Pápai Páriz Ferenc-pályázat értékelését. Szőcs Ildikó igazgató a magyar forradalom jelentőségét méltatta, beszédet mondott Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök is. A kollégiumi megemlékezést Boros Emese népdalénekes műsora egészítette ki. A tisztelet virágait a vártemplomban található Széchenyi István- domborműnél helyezték el a résztvevők.
Székelyudvarhely: megköszönték
Tegnap a Márton Áron téren emlékeztek a székelyudvarhelyiek. Beszédet mondott Ladányi László, Hargita megye prefektusa, Bunta Levente polgármester és Mátyás Károly főesperes is. Koszorúztak a magyar politikai szervezetek helyi képviselői, a civil szervezetek tagjai, az iskolák, illetve művelődési intézmények vezetői is. Mátyás Károly katolikus főesperes beszédében kiemelte, hogy az emberi szabadság külön ünnepnapot érdemel.
Sokszor nehezebb feladat az egyéni szabadság kivívása, mint egy közösség szabadságáért harcba szállni – emlékeztetett az egyházi elöljáró – mert nehéz feladni az önös érdekeket. Bunta Levente köszönetet mondott a magyar államnak a magyar állampolgárság biztosításáért. A politikus úgy vélte: fontos, hogy úgy lehetnek magyar állampolgárok az erdélyiek, hogy nem kell elhagyniuk szülőföldjüket. Bunta kitért továbbá arra: a mindenkori magyar kormány felelős az erdélyiek egységéért.
Nagyvárad: pártos emlékezők
A párhuzamos ünneplés jegyében telt március 15-e Nagyváradon is. Ünnepi megemlékezést, koszorúzást tartottak a rogériuszi református templom melletti honvédemlékhelyen, Rulikowszky Kázmér síremlékénél, Nicolae Bălcescu és Szacsvay Imre szobránál, majd huszárok, cserkészek vonultak végig a Fő utcán a Petőfi szoborig. Az RMDSZ politikusai – Kis Sándor, a Bihar megyei tagszervezet elnöke, Bíró Rozália alpolgármester – az összefogás és a forradalmi örökség fontosságára hívták fel a figyelmet.
A magyar nemzeti ünnepen a helyi román politikai élet szereplői is képviseltették magukat, Traian Băsescu államelnök üzenetét Gavril Ghilea prefektus olvasta fel. Az EMNT is több helyszínen volt jelen: a szervezet által rendezett ünnepségek díszvendégeként Pelczné Gáll Ildikó európai parlamenti képviselő, a Fidesz alelnöke volt jelen Nagyváradon. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 4.

Emlékhelyek háromszöge
Szinérváralján szervezték meg április 28-án a 21. Szórványtengely-mûhelyt, amelyen a magyarlakta települések képviselõi gyûltek össze Máramaros megye nyugati részébõl megosztani egymással közös és sajátos gondjaikat.
A Szórványgrammatikai háromszög elnevezésû, sajátos hangulatú kerekasztal-beszélgetés egyik fõ célja a szinérváraljai, misztótfalusi és koltói emlékház együttmûködési lehetõségeinek feltérképezése volt.
A három település ugyanis a magyar kultúra egy-egy jelentõs személyiségére lehet büszke: Szinérváralja híres szülötte Sylvester János (kevésbé ismert nevén Erdõsi Sylvester 1504-1551 után) humanista tudós, bibliafordító, a magyar esszéirodalom megteremtõje, Misztótfaluhoz pedig Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) nyomdász, tudós, mûvelõdéspolitikus és író neve fûzõdik.
Misztótfalusi adta ki 1685-ben saját metszésû betûivel és saját költségén a hatodik kiadású, azóta Aranyas Bibliának nevezett Szentírást. A Nagybányától 8 kilométerre fekvõ Koltót többnyire talán Petõfi és Szendrey Júlia Teleki-kastélyban töltött mézeshetei tették híressé, a költõ ugyanis gróf Teleki Sándor 1848-as ezredes, emlékíró meghívására érkezett az impozáns vadászkastélyba, többek közt itt írta Szeptember végén címû költeményét. A Román-Ukrán Kereskedelmi Központ nagytermében szervezett szórványtanácskozáson, amelynek kezdeményezõje a kolozsvári Szórványtengely-mozgalom volt, a Sylvester János Emlékház, a Misztótfalusi Kis Miklós Emlékmúzeum és a koltói Petõfi-emlékkör turisztikai vonzatait vázolták fel a mûködtetõk, illetve gondnokok. Mint a beszélgetésbõl kiderült, Sylvester János emléke él a legkevésbé a köztudatban.
A Grammatica Hungarolatina (1539) szerzõje már akkor írt esszét, mielõtt Montaigne kitalálta volna a mûfajt, mégis feledésbe merült lassan a neve, idehaza és külföldön egyaránt. Misztótfalun rendezett emlékház várja a turistákat, de képeslapot, színes prospektust nem találni róla. Koltónak sikerült ugyan turisztikai központtá küzdenie magát a kastély vonzerejének köszönhetõen, ennek ellenére jónak találták a küldöttek a Szórványtengely-mozgalom ötletét, miszerint a régió három emlékhelyét egyetlen összefüggõ emlékturisztikai rendszerként kellene az idegenforgalom vérkeringésébe kötni. A régió neve szórványgrammatikai háromszög pontosabban: a Szinérváralja-Misztótfalu-Koltó szórványgrammatikai háromszög lenne.
A jelenlévõk egyetértettek abban, hogy ebben a tálalásban - amennyiben elkészülne egy közös, színes idegenvezetõ kalauz is - sokkal több magyarországi és hazai turistát sikerülne a régióba vonzani. A rendezvény elsõ részét az önállósulás utolsó állomásán várakozó, jövendõbeli Szinérváraljai Sylvester János Általános Iskola diákjainak pódiummûsora zárta, amelynek keretében Sylvester János életébõl elevenítettek fel részleteket.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

2014. február 19.

Könyvesbolt a nagykárolyi Szarvas fogadóban
Önkormányzati könyvesboltot nyitna Nagykárolyban a felújítás alatt álló Szarvas fogadóban Kovács Jenő polgármester, aki szerint ugyan nem nagy üzlet manapság a könyvárusítás, az viszont nem normális dolog, hogy egy több mint 20 ezres városnak egyetlen ilyen üzlete se legyen.
Elmondta, az utóbbi hónapokban zárt be az utolsó bolt a városban, és úgy döntött, hogy nyártól az új városházán kialakít egy könyvesboltot, mely egy, az önkormányzat által alapítandó cég nevén fut majd. Kifejtette: három nyomdával már kötött is megállapodást, melyek vállalták, hogy utólagos fizetési kötelezettség mellett adnak át könyveket.
Az elöljáró (képünkön) szerint elképzelhető, hogy sikeres lesz a vállalkozás, mivel a Szarvas fogadó jelentős turisztikai látványosság lehet, mert kialakítanak itt egy Petőfi-emlékhelyet. Ez egy tárlatból áll majd, a fogadó belső udvarán pedig egy Petőfit és Júliát ábrázoló kompozíció kap helyet.
Az épület felújításáról Kovács Jenő kifejtette: többhavi késést halmoztak fel, és valószínűleg csak nyáron lesznek kész. A bejáratnál és a hátsó részen is meg kellett erősíteni a 200 éves épület szerkezetét, valamint falak bontására és újjáépítésére is sor került, hátul pedig megtoldották néhány szobával az ingatlant. Ez arról híres, hogy itt szervezték a megyebált, melyen Petőfi megismerte Szendrey Júliát.
A polgármesteri hivatal költözése azt követően vált szükségessé, hogy jelenlegi székházat visszaszolgáltatták, a tulajdonos pedig magas bért kér.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),



lapozás: 1-30 | 31-51




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998